„A november 4-ei szovjet támadás egyik fő iránya a legnagyobb
felkelőközpont, a corvinisták ellen irányult, akik az Üllői út,
Nagykörút kereszteződésénél rendezkedtek be. E felkelő csoportok
felvették ellenük a harcot, de bázisaikat rövidesen aknázni kezdték. Így
az ellenállás ott reménytelennek tűnt, és ezért már 4-én este vagy 5-én
fegyveresen elhagyták a körzetüket. Egy kb. 350 fős egység a Víg utcai
rendőrkapitányságon és a mellette lévő épületekben gyűlt össze, egy
másik, ennél jóval kisebb részleg pedig a szintén VIII. kerületi Jázmin
utcai iskolába vonult. Többen a Corvin mozi környékén maradtak, és kis
létszámú osztagokban folytatták a harcot (nem kis veszteségeket okozva a
betolakodóknak), mások letették a fegyvert és hazamentek. (…)Nincsenek
kellő bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy kinek a kezdeményezésére
alakult ki ez az új bázishely, de nyilvánvalóan szervezetten, vezetőik
irányításával kerültek ide a felkelők. Állítólag Pongrátz Gergely
főparancsnok (agronómus) már 4-én hajnalban bejelentette, hogy a VIII.
kerületi kapitányságra megy, ha a Corvin nem védhető tovább.A
felkelők egy része a közeli Rákóczi téren folytatta a harcot. Mások a
szomszédos csarnokot őrizték a tolvajok ellen (mérsékelt sikerrel). Az
italozást úgy gátolták meg, hogy belelőttek hordókba. A parancsnokok
a kapitányság épületében tartották a megbeszéléseiket, csak sejthetjük,
hogy miről. Állítólag „a szétvert csoportok parancsnokai egymást
okolták az ellenforradalom gyors összeomlásáért, ebből kifolyólag súlyos
nézeteltérések és fenyegetések keletkeztek…” Több adat utal arra, hogy a
budapesti fegyveres harc folytatását kilátástalannak ítélték. Ennek
kapcsán szó esett Iván Kovács László (raktáros) „árulásáról” és
ártalmatlanná tételéről is.”
