Finn Fahr apja a norvég miniszterelnök, aki nemrégiben még taxisofőrkent dolgozott. Mivel éveken át hallgatta, ahogyan az utasok a hátsó ülésen panaszkodnak, pontosan tudta, mit akarnak a választópolgárok: kevesebb kátyút az utakon, es több burgonyaszirmot a csipszeszacskóba! És nem tévedett. Talán hihetetlen, de megnyerte a választást. Ám az élet ettől még nem fenékig tejfel. Egy távoli ország diktátora érkezik hozzájuk látogatóba, és különös ajándékkal lepi meg Finn apját: neki adja az egyik fiát. Csakhogy Finn újdonsült testvére meglehetősen gyanúsan viselkedik, ráadásul az osztályukból sorra tűnnek el a gyerekek…
„Finn arra ébredt, hogy pisilnie kell. Az éjjeliszekrényen álló ébresztőóra három óra huszonnyolc percet mutatott. Félálomban kicsoszogott a fürdőszobába, majd vissza, és már majdnem újra álomba merült, amikor valami zajt hallott a földszintről. Először azt hitte, csak Kimmelim az, aki már megint nem tud aludni. Aztán eszébe jutott, hogy nincs is otthon.
Akkor biztosan apa az, állapította meg Finn, majd eligazgatta a paplant maga körül, és lehunyta a szemét. Ám egy furcsa, ziháló hang arra késztette, hogy újra kinyissa. Úgy hangzott, mint egy sárkány, ami szaggatottan lélegzi be az orrán keresztül a levegőt. Kissé bosszúsan újra kikászálódott az ágyból, és odabotorkált a lépcsőhöz, hogy megnézze, miben mesterkedik az apja odalent.
Azután megpillantotta őket.”
