Ez a kis színdarab eredetileg tánczos vígjátéknak, comédie-balletnek készült, királyi rendeletre, királyi mulatságra. A kis darabot a Louvre-ban adták először az anyakirályné termében s XIV. Lajos is föllépett benne, czigánynak öltözve. Utóbb Moliére kiemelte a vígjátékot a balett-szöveg keretéből s a három felvonást egy felvonásba vonta össze. Az éneklő bűvész és a démonok jelenete helyett megírta a darab 12 jelenetét, új személyt is toldott bele a vígjátékba. A kis vígjáték már akkor is tetszett, a 18-ik században több angol fordítás és átdolgozás készült belőle, s 1772-ben Garrick Dávid, a világhírű angol színész „The Irish Widow" (Az irhoni özvegy) czim alatt előadott egy két felvonásos vígjátékot, mely majdnem hű fordítása a Kénytelen házasságnak. A két darab között mindössze annyi a különbség, hogy az angol átdolgozásban Alcidas helyett maga a menyasszony verekszik meg a vőlegénnyel, aki adott szavát vissza akarja venni. Moliére a Kénytelen házasság elemeit Rabelais-tól vette, kinek hatalmas munkájából különben is sűrűn merített.
