A jó és a rossz örök harca, tiszta, makulátlan fehér és velejükig gonosz fekete figurák, hősök és antihősök, emberi sorsokat befolyásoló egyszerű döntések és szörnyű, vagy örömteli következményeik elevenednek meg ezekben a mesékben. Mindegyik egy-egy példabeszéd hűségről, engedelmességről, kötelességtudatról, jóságról és gonoszságról, legyőzhetetlen vágyakról, amik az embereket kormányozzák. Olyan alapvető emberi motivációk, amiket gyermekkorban tanulunk meg kezelni, és uralkodni fölöttük. Ám ezeket a bölcs tanításokat sokszoros mese- és fantáziarétegbe, lepelbe, kincsekbe és pompázatos történetekbe csomagolta az írónő, melyek még bennünket, felnőtteket is magukkal ragadnak és felhőtlenül élvezzük, ahogy a mese és szövete beszippant, magával ragad és elvarázsol. És ez, a mesélés Comtesse de Ségur titkos eszköze, győzedelmes fegyvere a lélek fölött: varázslatos történetei olyannyira egyediek, hogy azokat ma a legjobb fantasy-irodalom fősodrába sorolnánk. Ám akkor, amikor ő ezeket írta, ezek még „csak” tündérmesék voltak. Olyan tündérmesék, amik akár a nép ajkán is születhettek volna ezer meg ezer évvel ezelőtt. Az örök gyermeki kíváncsiság dalol ezekből a mesékből.
