Ritka, amikor egy Nobel-díjas tudós ismeretterjesztő könyv írására vállalkozik. Svante Arrhenius kémiai Nobel-díjas tudós éppen ezt tette száz évvel ezelőtt, amikor összefoglalta gondolatait a világegyetem, a csillagok, a Föld és az élet keletkezéséről. S bár gondolatai és következtetései számos helyen elavultak, ami írásában a megkapó és igencsak érdekes az az, hogy abban az időben vetette papírra, amikor a természettudomány egyik nagy forradalmát élte: az ember fölfedezte a radioaktivitást, ezzel eszközt kapva a Föld korának mérésére. És így már érthető, hogy Arrhenius miért nyúlt a témához: ezen keresztül, azaz az időfogalom és az idő percepcióján keresztül vezet végig bennünekt a nagy kultúrák világegyetem felfogásán, hogy a legvégén felrobbantsa az intellektuális bombát: bevezeti a pánspermia-elméletet, mellyel a földi élet eredetét magyarázza. Gondolata olyannyira provokatív és vonzó, hogy száz évvel később is a földi élet eredetéről alkotott elképzelések homlokterében áll. És kellhet ennél nagyobb elismerés egy tudósnak? Nem igazán...
