Elbeszélések
A nagy útcza sarkán vegyes kereskedése volt, fényes aranybetüs feliratokkal ajtaja mindkét szárnyán, s ablakában oly ízlésesen rendezett kirakattal, hogy az iskolás gyerekek óra hosszat elandalogtak előtte. Nem is volt hazug szemfényvesztés, mit a kirakat bájai hirdettek a benn található gyönyörüségek felől. A ki oda belépett, bizonyára nem jött ki üresen; mert nem volt a városban az a finnyás vén kisasszony, sem az a kritikus gazdasszony, ki ellene tudott volna állani az erős bűbájnak, melyet a véghetetlen változatosságban kínálkozó jó és olcsó portéka gyakorolt, rang és ízlés különbsége nélkül, mindenkire.
Virágzott is Gombos Bálint úr vegyes kereskedése, és a bejárás fölé festett egyszarvú, – mely merész leleményességgel, de kissé hiányos természetrajzi ismerettel görbenyakú paripából és ennek homlokán diszlő szarvas-agancsból volt furfangosan összealkotva, Gombos úr személyes -2- utasításai nyomán – mondom, eme mesebeli egyszarvú symboluma lett a kalmári jólétnek még a hetedik útczában is. Sőt a szomszédos úri házak szakácsnői is tudomást vettek a szerény vegyes kereskedésről, és sokszor megesett, hogy sürgős szükség esetén ott vásárolták be a sáfrányt, gyömbért és czitromot, az útczabeli büszke fűszerkereskedő nagy megbotránkozására és méltatlankodására.
És mindeme nagy forgalom és előkelő protekczió daczára Gombos úr még sem tudott boldogulni. Az a csatorna, melyen a pénz házába folydogált, bizony szűk egy csatornácska volt ahhoz a másikhoz képest, melyen valódi tavaszi áradásként kifelé zuhogott. A bevétel sehogy sem akart a kiadás magaslatára emelkedni, és mivel Gombos úr oly áldott természetű volt, hogy mindenkinek, de legkivált a feleségének elfogadta tanácsát, azt is könnyű szerével elhitte, hogy e különbséget legjobb kölcsön-pénzzel kiegyenlíteni, és a mint elhitte, úgy meg is tette. Az adósság csodálatos módon gyarapodott, mely rossz szokásban különben minden adósság osztozik; de a szép menyecske minden vágya ki volt elégítve, és Gombos úr e fölött való örömében rendesen elfelejtette hitelezőit, legfölebb azzal csitítva le meg-megmorduló lelkiismeretét, hogy a nagy lutri minden huzására egy-egy promesset vásárolt, -3- minden ízben ama szent meggyőződéssel, hogy bizonyosan elüti a főnyereményt.
– Rossz vége lesz ennek, Bálint – szokta volt mondogatni Gombos Menyhért úr, a jubiláris városi irnok, midőn néha napján, boltzárás után együtt pipázott öcscsével a hátulsó szobában, míg a szép menyecske új ruháját mutogatta az előkelő világ esti sétáló helyén, melyet a környékén szomorkodó néhány köszvényes fa kedveért az újítók parknak, a konzervativ-hajlamúak azonban promenádénak neveztek.
Gombos úr bátyját is fölötte szerette, s mint tudományos foglalkozású férfiúnak, nagy tisztelője volt. Az ilyes megjegyzések tehát szeget ütöttek fejébe; de a szeg csak addig maradt benne, míg a fiatal asszonyka haza nem jött sétájáról, s ragyogó szemmel el nem beszélte az álmélkodó testvérpárnak,
1117338025
Virágzott is Gombos Bálint úr vegyes kereskedése, és a bejárás fölé festett egyszarvú, – mely merész leleményességgel, de kissé hiányos természetrajzi ismerettel görbenyakú paripából és ennek homlokán diszlő szarvas-agancsból volt furfangosan összealkotva, Gombos úr személyes -2- utasításai nyomán – mondom, eme mesebeli egyszarvú symboluma lett a kalmári jólétnek még a hetedik útczában is. Sőt a szomszédos úri házak szakácsnői is tudomást vettek a szerény vegyes kereskedésről, és sokszor megesett, hogy sürgős szükség esetén ott vásárolták be a sáfrányt, gyömbért és czitromot, az útczabeli büszke fűszerkereskedő nagy megbotránkozására és méltatlankodására.
És mindeme nagy forgalom és előkelő protekczió daczára Gombos úr még sem tudott boldogulni. Az a csatorna, melyen a pénz házába folydogált, bizony szűk egy csatornácska volt ahhoz a másikhoz képest, melyen valódi tavaszi áradásként kifelé zuhogott. A bevétel sehogy sem akart a kiadás magaslatára emelkedni, és mivel Gombos úr oly áldott természetű volt, hogy mindenkinek, de legkivált a feleségének elfogadta tanácsát, azt is könnyű szerével elhitte, hogy e különbséget legjobb kölcsön-pénzzel kiegyenlíteni, és a mint elhitte, úgy meg is tette. Az adósság csodálatos módon gyarapodott, mely rossz szokásban különben minden adósság osztozik; de a szép menyecske minden vágya ki volt elégítve, és Gombos úr e fölött való örömében rendesen elfelejtette hitelezőit, legfölebb azzal csitítva le meg-megmorduló lelkiismeretét, hogy a nagy lutri minden huzására egy-egy promesset vásárolt, -3- minden ízben ama szent meggyőződéssel, hogy bizonyosan elüti a főnyereményt.
– Rossz vége lesz ennek, Bálint – szokta volt mondogatni Gombos Menyhért úr, a jubiláris városi irnok, midőn néha napján, boltzárás után együtt pipázott öcscsével a hátulsó szobában, míg a szép menyecske új ruháját mutogatta az előkelő világ esti sétáló helyén, melyet a környékén szomorkodó néhány köszvényes fa kedveért az újítók parknak, a konzervativ-hajlamúak azonban promenádénak neveztek.
Gombos úr bátyját is fölötte szerette, s mint tudományos foglalkozású férfiúnak, nagy tisztelője volt. Az ilyes megjegyzések tehát szeget ütöttek fejébe; de a szeg csak addig maradt benne, míg a fiatal asszonyka haza nem jött sétájáról, s ragyogó szemmel el nem beszélte az álmélkodó testvérpárnak,
Elbeszélések
A nagy útcza sarkán vegyes kereskedése volt, fényes aranybetüs feliratokkal ajtaja mindkét szárnyán, s ablakában oly ízlésesen rendezett kirakattal, hogy az iskolás gyerekek óra hosszat elandalogtak előtte. Nem is volt hazug szemfényvesztés, mit a kirakat bájai hirdettek a benn található gyönyörüségek felől. A ki oda belépett, bizonyára nem jött ki üresen; mert nem volt a városban az a finnyás vén kisasszony, sem az a kritikus gazdasszony, ki ellene tudott volna állani az erős bűbájnak, melyet a véghetetlen változatosságban kínálkozó jó és olcsó portéka gyakorolt, rang és ízlés különbsége nélkül, mindenkire.
Virágzott is Gombos Bálint úr vegyes kereskedése, és a bejárás fölé festett egyszarvú, – mely merész leleményességgel, de kissé hiányos természetrajzi ismerettel görbenyakú paripából és ennek homlokán diszlő szarvas-agancsból volt furfangosan összealkotva, Gombos úr személyes -2- utasításai nyomán – mondom, eme mesebeli egyszarvú symboluma lett a kalmári jólétnek még a hetedik útczában is. Sőt a szomszédos úri házak szakácsnői is tudomást vettek a szerény vegyes kereskedésről, és sokszor megesett, hogy sürgős szükség esetén ott vásárolták be a sáfrányt, gyömbért és czitromot, az útczabeli büszke fűszerkereskedő nagy megbotránkozására és méltatlankodására.
És mindeme nagy forgalom és előkelő protekczió daczára Gombos úr még sem tudott boldogulni. Az a csatorna, melyen a pénz házába folydogált, bizony szűk egy csatornácska volt ahhoz a másikhoz képest, melyen valódi tavaszi áradásként kifelé zuhogott. A bevétel sehogy sem akart a kiadás magaslatára emelkedni, és mivel Gombos úr oly áldott természetű volt, hogy mindenkinek, de legkivált a feleségének elfogadta tanácsát, azt is könnyű szerével elhitte, hogy e különbséget legjobb kölcsön-pénzzel kiegyenlíteni, és a mint elhitte, úgy meg is tette. Az adósság csodálatos módon gyarapodott, mely rossz szokásban különben minden adósság osztozik; de a szép menyecske minden vágya ki volt elégítve, és Gombos úr e fölött való örömében rendesen elfelejtette hitelezőit, legfölebb azzal csitítva le meg-megmorduló lelkiismeretét, hogy a nagy lutri minden huzására egy-egy promesset vásárolt, -3- minden ízben ama szent meggyőződéssel, hogy bizonyosan elüti a főnyereményt.
– Rossz vége lesz ennek, Bálint – szokta volt mondogatni Gombos Menyhért úr, a jubiláris városi irnok, midőn néha napján, boltzárás után együtt pipázott öcscsével a hátulsó szobában, míg a szép menyecske új ruháját mutogatta az előkelő világ esti sétáló helyén, melyet a környékén szomorkodó néhány köszvényes fa kedveért az újítók parknak, a konzervativ-hajlamúak azonban promenádénak neveztek.
Gombos úr bátyját is fölötte szerette, s mint tudományos foglalkozású férfiúnak, nagy tisztelője volt. Az ilyes megjegyzések tehát szeget ütöttek fejébe; de a szeg csak addig maradt benne, míg a fiatal asszonyka haza nem jött sétájáról, s ragyogó szemmel el nem beszélte az álmélkodó testvérpárnak,
Virágzott is Gombos Bálint úr vegyes kereskedése, és a bejárás fölé festett egyszarvú, – mely merész leleményességgel, de kissé hiányos természetrajzi ismerettel görbenyakú paripából és ennek homlokán diszlő szarvas-agancsból volt furfangosan összealkotva, Gombos úr személyes -2- utasításai nyomán – mondom, eme mesebeli egyszarvú symboluma lett a kalmári jólétnek még a hetedik útczában is. Sőt a szomszédos úri házak szakácsnői is tudomást vettek a szerény vegyes kereskedésről, és sokszor megesett, hogy sürgős szükség esetén ott vásárolták be a sáfrányt, gyömbért és czitromot, az útczabeli büszke fűszerkereskedő nagy megbotránkozására és méltatlankodására.
És mindeme nagy forgalom és előkelő protekczió daczára Gombos úr még sem tudott boldogulni. Az a csatorna, melyen a pénz házába folydogált, bizony szűk egy csatornácska volt ahhoz a másikhoz képest, melyen valódi tavaszi áradásként kifelé zuhogott. A bevétel sehogy sem akart a kiadás magaslatára emelkedni, és mivel Gombos úr oly áldott természetű volt, hogy mindenkinek, de legkivált a feleségének elfogadta tanácsát, azt is könnyű szerével elhitte, hogy e különbséget legjobb kölcsön-pénzzel kiegyenlíteni, és a mint elhitte, úgy meg is tette. Az adósság csodálatos módon gyarapodott, mely rossz szokásban különben minden adósság osztozik; de a szép menyecske minden vágya ki volt elégítve, és Gombos úr e fölött való örömében rendesen elfelejtette hitelezőit, legfölebb azzal csitítva le meg-megmorduló lelkiismeretét, hogy a nagy lutri minden huzására egy-egy promesset vásárolt, -3- minden ízben ama szent meggyőződéssel, hogy bizonyosan elüti a főnyereményt.
– Rossz vége lesz ennek, Bálint – szokta volt mondogatni Gombos Menyhért úr, a jubiláris városi irnok, midőn néha napján, boltzárás után együtt pipázott öcscsével a hátulsó szobában, míg a szép menyecske új ruháját mutogatta az előkelő világ esti sétáló helyén, melyet a környékén szomorkodó néhány köszvényes fa kedveért az újítók parknak, a konzervativ-hajlamúak azonban promenádénak neveztek.
Gombos úr bátyját is fölötte szerette, s mint tudományos foglalkozású férfiúnak, nagy tisztelője volt. Az ilyes megjegyzések tehát szeget ütöttek fejébe; de a szeg csak addig maradt benne, míg a fiatal asszonyka haza nem jött sétájáról, s ragyogó szemmel el nem beszélte az álmélkodó testvérpárnak,
0.99
In Stock
5
1
Elbeszélések
Elbeszélések
eBook
$0.99
Related collections and offers
0.99
In Stock
Product Details
| BN ID: | 2940149085804 |
|---|---|
| Publisher: | Lost Leaf Publications |
| Publication date: | 11/06/2013 |
| Sold by: | Barnes & Noble |
| Format: | eBook |
| File size: | 946 KB |
| Language: | Dutch |
From the B&N Reads Blog