A csángó szónak eredeti, de ma már elfeledett jelentése: kóborló, vándorló, nomadizáló volt. A hétfalusi csángók tehát olyan székelyek, akiknek ősei még akkor is nomadizáló életmódot folytattak, amikor a többi székelység legnagyobb része már meg volt telepedve és az állattenyésztésről áttért a földmívelésre. A szíves olvasó e kötetben azt találja meg, ami költői és tudományos szempontból a figyelemre méltóbb. Kiselejteztem ugyanis először is mindazt, ami a tartalom vagy a forma tekintetében értéktelennek vagy közölhetetlennek bizonyult. A megmaradt anyagot összehasonlítottam az összes eddig megjelent és tudományos célból készült (tehát nem pusztán az ifjúság vagy a nép számára való) magyar mesegyűjteményekkel, s csak azon darabokat soroltam a közlendők közé, amelyek eddig a maguk egészében vagy legalább lényeges részükben még ismeretlenek. Kivételes esetben fölvettem ugyan egyik-másik már máshonnan ismeretesnek a Hétfaluban talált egyszerű változatát is, de a közlés okát ilyenkor mindig megadom a hozzávaló jegyzetben. Természetes azonban, hogy az ily módon kiválasztott mesékről még nem szabad azt gondolni, hogy egytől-egyig a csángók mesealkotó képzeletének tulajdon termékei. Hétfalusi csángó népmesék címén való közlésük csak annyit akar mondani, hogy a Hétfaluban élnek s máshol eddig (legalább ilyen alakban) még nem jegyezték fel őket. (Horger Antal)
