Kevesen vannak ma Magyarországon, akik annyiféle sorssal találkoznak a munkájuk során, mint JAKUPCSEK GABRIELLA hiszen egy-egy televíziós évad során kisebb városnyi emberrel beszélget. Meghallgatja beszélgetőtársait a nevét viselő műsorban, átadja a tudását szakmai rendezvényeken vagy tréningek irányítójaként, és persze magánemberként társaságban, szülői értekezleten, sőt egyszerűen csak az utcán. És miközben a számtalan történetet átszűri a lelkén, azokból az élet általános esszenciája keveredik ki. Majd továbbadja a hallottakat, viszi magával, folyamatosan dolgozik rajtuk. Nem hagyja nyugodni, vajon hogyan lehetne megfogalmazni a tanulságokat a többi ember számára, miként lehetne érzékennyé tenni, elfogadásra és pozitív gondolkodásra sarkallni másokat.
Ezek között a történetek között akad drámai, megdöbbentő, megható, szomorú, vidám, hihetetlen és torokszorító, de az összes sors közös jellemzője, hogy történik valami, ami megváltoztatja a főszereplő életét. Fordulóponthoz érkezik, vennie kell egy nagy levegőt, és döntenie kell. Jakupcsek Gabriella ezeket a helyzeteket állítja reflektorfénybe, hogy aztán segítsen levonni a következtetéseket. A felkavaró történetek sokáig foglalkoztatják, meg akarja érteni őket, a mélyükre szeretne hatolni.
Vajon hogyan készül fel ezekre a találkozásokra az ismert műsorvezető, akinek az a hivatása, hogy másokat meghallgasson, közös gondolkodásra hívjon, és fontos ügyeket a közbeszéd részévé tegyen? Visszatalál-e a saját életébe úgy, hogy közben megőrzi a lelki egyensúlyát? No és milyen szerepet játszanak ebben a komplex folyamatban az illatok?
Jakupcsek Gabriella megrázó, elgondolkodtató, megindító vagy akár vidám történeteken keresztül ad választ ezekre a kérdésekre. Minden egyes sztori utazás, lélekben és a valóságban is, a felkészüléstől a helyszínre taxizáson és a beszélgetésen át a hazaútig és az élmény elengedéséig.
Beengedés és kiengedés – ez a két kulcsszava ennek a kötetnek. Vagyis a lelkierő folyamatos áramlása, amikor a jót beengedjük, a rosszat pedig hagyjuk, hadd szálljon minél messzebbre tőlünk. Amikor hiszünk abban, hogy akármilyen üres, érzelmi vákuumot teremtő világban élünk is, mindig kell lennie bennünk elég lendületnek ahhoz, hogy kitöltsük reménnyel, emberséggel.
Csak venni kell egy nagy levegőt… a többi pedig megy magától!
