Mi értelme 2016-ban kiadni egy nyolcvan éve megjelent párizsi útikönyvet? - kérdezhetné a nyájas olvasó. Hogy miért? Azért, amiért egyre nagyobb divatja van az időkapszuláknak, és egyr nagyobb érdeklődéssel olvassuk az elbontott épületek alapkövéből előkerülő egykori dokumentumokat. Ez az útleírás nem friss párizis kalauz, sokkal inkább élvezetes múltba nézés, kultúrtörténeti kalandozás, melynek során számos esetben arra hökkenünk, hogy a nyolcvan évvel ezelőtt működő szálloda vagy étterem ma is ugyanott, ugyanúgy és ugyanazon a név alatt működik, mint egykor. És így, történelmi távlatból tekintve ismerszik meg ezen utikalauz igazi értéke: mennyit változott Párizs nyolcvan év alatt, és a persze ismert nevezetességeken túl mi az, ami örök...
