Nádasdy Nikolits Andrea 1956 novemberében hagyta el Magyarországot, s öt évig tartó európai hányattatás után érkezett meg az Amerikai Egyesült Államokba. Nemesi származása miatt osztoznia kellett a számkivetettek szomorú sorsában, ám szigorú neveltetése és megingathatatlan értékrendje mindvégig átsegítették az élet viszontagságain. Négy évtizeden át volt kénytelen távol élni a hazájától, de egyetlen pillanatra sem adta fel a reményt, hogy egyszer majd hazatérhet. „Ez a negyven év úgy tudott elmúlni a fejem felett – írja –, mintha csak ideiglenes állapotban lettem volna.” Hazatérése után négy kötetben dolgozta fel élete történetét, kezdve a gondtalan gyermekkorral, a kommunista diktatúra szellem- és lélekölő időszakán át, a kényszerű emigrációban átélt küzdelmekig. Ma, amikor a fiatalok tele várakozással és reménnyel, százával hagyják el önként a hazájukat, talán föl sem merül bennük, hogy a bőség vonzása s az átgondolatlan kíváncsiság mennyire kockázatos, és milyen súlyos veszélyeket rejteget. A szerző önálló kötetben, de végső soron a 2017-ben napvilágot látott Homokláp és csengőfrász című dokumentumregényének folytatásaként, most legfőképpen értük, az ő okulásukra tárja föl egyetlen gyermeke tragikus sorsát és saját vergődését, ahogyan talpon próbált maradni Amerikában, a szabadság – számára nagyon is lélektelen – birodalmában.
