Nincs Isten
Hogy miért ezt a nevet kapta? Erre csak egykori gazdái adhattak volna választ, de ők már rég nincsenek. Tüzek gyúltak, melyek megfékezhetetlenül emésztettek fel mindent, a nagy zűrzavarban pedig Rín eltépte a láncait. Vissza se nézett, meglódult a sötétségbe, de amúgy sem akadt már semmi, amiért érdemes lett volna visszapillantania. Utolsó vacsoráját bendőjében őrizte, nem kapott sok mindent, de egyelőre épp elég volt neki a túléléshez. Az élősködők pedig, akik közben megtelepedtek rajta, mély álomba szenderültek. Csendben várakoznak arra a pillanatra, amikor Rín végre megveti a lábát egy új vadászmezőn. Az alsó-, felső-, és átlátszó pislogóhártyájuk alatt, szemeik féktelen haraggal teltek, ezért vérszomjas ébredésük akár Rín haláltusájának a kezdetét is jelentheti. De a jövő épp oly átláthatatlan és homályos, mint az a nebula, melyet nem sokkal ezelőtt az An'éde utolsó túlélőinek űrhajója szakított át. Már csak ők kevesen maradtak egy egykor tündöklő civilizációból. Isteneik elfordultak tőlük, és már nem álmodnak többé kényelemről, luxusról, vagy hatalomról... Csak egy valami számít nekik, mégpedig a túlélés.
1146849287
Az egykori ősök, a teremtők, az isteneink elbuktak. Az évszázadok során pedig a hatalmuk még tovább gyengült. Azonban, az 1990-es évek közepén felcsillan számukra a remény, hogy egy utolsó, titokzatos ősi relikvia megszerzésével újra az emberiség uraivá válhassanak. De az emberek már nem azok a gyenge, istenfélő teremtmények, akiknek egykor megalkották őket. Elindul hát a hajsza a felemelkedéssel kecsegtető Égi Hajó megszerzéséért.
Sötét árny úszott át az űr hideg éterében. A csillagköd, melyet épp keresztülhasított, ritkulni látszott, majd a semmiből kivehetővé vált a bestia orra. Ahogy a törzs egyre többet és többet mutatott magából, a bőrét elcsúfító megannyi sérülés, és heg megcsillant egy távoli, haldokló csillag fényétől. Vajon miféle fenevad hagyhatta így helyben? Biztosan ez lett volna az első gondolata annak, aki megpillantja. Mégis, volt valami fenséges és magasztos abban, ahogy egyre elszántabban tört az úticélja felé. Gyémántkemény, pikkelyes bőrébe egy feliratot égettek: Rín.Hogy miért ezt a nevet kapta? Erre csak egykori gazdái adhattak volna választ, de ők már rég nincsenek. Tüzek gyúltak, melyek megfékezhetetlenül emésztettek fel mindent, a nagy zűrzavarban pedig Rín eltépte a láncait. Vissza se nézett, meglódult a sötétségbe, de amúgy sem akadt már semmi, amiért érdemes lett volna visszapillantania. Utolsó vacsoráját bendőjében őrizte, nem kapott sok mindent, de egyelőre épp elég volt neki a túléléshez. Az élősködők pedig, akik közben megtelepedtek rajta, mély álomba szenderültek. Csendben várakoznak arra a pillanatra, amikor Rín végre megveti a lábát egy új vadászmezőn. Az alsó-, felső-, és átlátszó pislogóhártyájuk alatt, szemeik féktelen haraggal teltek, ezért vérszomjas ébredésük akár Rín haláltusájának a kezdetét is jelentheti. De a jövő épp oly átláthatatlan és homályos, mint az a nebula, melyet nem sokkal ezelőtt az An'éde utolsó túlélőinek űrhajója szakított át. Már csak ők kevesen maradtak egy egykor tündöklő civilizációból. Isteneik elfordultak tőlük, és már nem álmodnak többé kényelemről, luxusról, vagy hatalomról... Csak egy valami számít nekik, mégpedig a túlélés.
Nincs Isten
Hogy miért ezt a nevet kapta? Erre csak egykori gazdái adhattak volna választ, de ők már rég nincsenek. Tüzek gyúltak, melyek megfékezhetetlenül emésztettek fel mindent, a nagy zűrzavarban pedig Rín eltépte a láncait. Vissza se nézett, meglódult a sötétségbe, de amúgy sem akadt már semmi, amiért érdemes lett volna visszapillantania. Utolsó vacsoráját bendőjében őrizte, nem kapott sok mindent, de egyelőre épp elég volt neki a túléléshez. Az élősködők pedig, akik közben megtelepedtek rajta, mély álomba szenderültek. Csendben várakoznak arra a pillanatra, amikor Rín végre megveti a lábát egy új vadászmezőn. Az alsó-, felső-, és átlátszó pislogóhártyájuk alatt, szemeik féktelen haraggal teltek, ezért vérszomjas ébredésük akár Rín haláltusájának a kezdetét is jelentheti. De a jövő épp oly átláthatatlan és homályos, mint az a nebula, melyet nem sokkal ezelőtt az An'éde utolsó túlélőinek űrhajója szakított át. Már csak ők kevesen maradtak egy egykor tündöklő civilizációból. Isteneik elfordultak tőlük, és már nem álmodnak többé kényelemről, luxusról, vagy hatalomról... Csak egy valami számít nekik, mégpedig a túlélés.
Az egykori ősök, a teremtők, az isteneink elbuktak. Az évszázadok során pedig a hatalmuk még tovább gyengült. Azonban, az 1990-es évek közepén felcsillan számukra a remény, hogy egy utolsó, titokzatos ősi relikvia megszerzésével újra az emberiség uraivá válhassanak. De az emberek már nem azok a gyenge, istenfélő teremtmények, akiknek egykor megalkották őket. Elindul hát a hajsza a felemelkedéssel kecsegtető Égi Hajó megszerzéséért.
Sötét árny úszott át az űr hideg éterében. A csillagköd, melyet épp keresztülhasított, ritkulni látszott, majd a semmiből kivehetővé vált a bestia orra. Ahogy a törzs egyre többet és többet mutatott magából, a bőrét elcsúfító megannyi sérülés, és heg megcsillant egy távoli, haldokló csillag fényétől. Vajon miféle fenevad hagyhatta így helyben? Biztosan ez lett volna az első gondolata annak, aki megpillantja. Mégis, volt valami fenséges és magasztos abban, ahogy egyre elszántabban tört az úticélja felé. Gyémántkemény, pikkelyes bőrébe egy feliratot égettek: Rín.Hogy miért ezt a nevet kapta? Erre csak egykori gazdái adhattak volna választ, de ők már rég nincsenek. Tüzek gyúltak, melyek megfékezhetetlenül emésztettek fel mindent, a nagy zűrzavarban pedig Rín eltépte a láncait. Vissza se nézett, meglódult a sötétségbe, de amúgy sem akadt már semmi, amiért érdemes lett volna visszapillantania. Utolsó vacsoráját bendőjében őrizte, nem kapott sok mindent, de egyelőre épp elég volt neki a túléléshez. Az élősködők pedig, akik közben megtelepedtek rajta, mély álomba szenderültek. Csendben várakoznak arra a pillanatra, amikor Rín végre megveti a lábát egy új vadászmezőn. Az alsó-, felső-, és átlátszó pislogóhártyájuk alatt, szemeik féktelen haraggal teltek, ezért vérszomjas ébredésük akár Rín haláltusájának a kezdetét is jelentheti. De a jövő épp oly átláthatatlan és homályos, mint az a nebula, melyet nem sokkal ezelőtt az An'éde utolsó túlélőinek űrhajója szakított át. Már csak ők kevesen maradtak egy egykor tündöklő civilizációból. Isteneik elfordultak tőlük, és már nem álmodnak többé kényelemről, luxusról, vagy hatalomról... Csak egy valami számít nekik, mégpedig a túlélés.
11.99
In Stock
5
1
Product Details
| ISBN-13: | 9798227544681 |
|---|---|
| Publisher: | Bence Sragli |
| Publication date: | 01/14/2025 |
| Series: | Nincs Isten , #1 |
| Pages: | 282 |
| Product dimensions: | 6.00(w) x 9.00(h) x 0.59(d) |
| Language: | Hungarian |
From the B&N Reads Blog