Ha elül a vihar

„Thomas rám nézett egy másodpercre, aztán ismét az útra szegezte a tekintetét.
– Elvesztetted az emlékezetedet, Melanie. Ez nem normális – mondta nyugodtan.
– Jól vagyok – feleltem makacsul összepréselt szájjal.
Az ablakon bámultam kifelé, de a szemem sarkából láttam, hogy Thomas ugyanolyan nyugtalan, mint én. Legszívesebben odabújtam volna hozzá, fittyet hányva rá, ki voltam előző életemben és mi fogad majd az otthonomnak nevezett lakásban.”

Melanie úgy ébred, hogy nem emlékszik, ki is ő és ...